Alább közöljük L.B. megemlékező beszédét, aki a Rába Nemzeti Front nevében szólalt fel:
Tisztelt Megemlékezők, Bajtársak, Testvérek!
Első ízben idéznék Szabó Gyula győri lakos beszámolójából,
mely a bombázás napjait idézi:
„ 1944. április 12-én az esti órákban volt
egy berepülés, a repülőgépek itt keringtek felettünk. A légvédelmi tüzérség,
pl. Sárásról a BOFORZ –ok nagy lövöldözéssel rendeztek tűzijátékot.
Másnap délelőtt aztán kialakult a már
megszokott légi helyzet. Olaszország felől nagy számú Liberátor gép érkezett.
Elkerülték a várost, majd észak felől visszarepültek, és megkezdődött Győr első
bombázása. A jelzőbombákat már a Szúnyog-sziget tájékán ledobták, majd
elkezdődött a „szőnyegbombázás”, melynek célja a hadiüzemnek számító győri
Vagongyár és környezetének elpusztítása volt. Modern műhelyek, irodaépületek
váltak romhalmazzá. De több telitalálatot kaptak családi házak Révfaluban és
Pataházán. Megsérült a Tábor utca felőli körtöltés is, melynek hevenyészett
visszatöltése egyik oka volt az 1954-es árvízi töltésszakadásnak. A bombázás
ideje alatt a Duna partján egy nagyobb katona osztag gyakorlatozott, így kitűnő
célpontot nyújtottak a kísérő vadászgépeknek az embervadászatra.
A gyári alkalmazottak a „légó” pincékbe
menekültek. Napokig lehetett hallani a dörömbölést, de a menekülés nem mindig
sikerült, így a támadás kb. 800-900 halálos áldozatot követelt.
A délutáni
órákban híre támadt egy újabb légitámadásnak. A város népe főleg Újfalu és
Pinnyéd irányába menekült a folyók töltésein.”
Ma már nehéz elképzelni számunkra, hogy egykor e gyönyörű
város romhalmazként jelezte az új világrend érkezését. Viszont szívmelengető
látvány, hogy ismét eljött az április, és ismét összegyűltünk sokan, hogy fejet
hajtsunk az áldozatok emléke előtt. Immár harmadik éve sorakozunk fel szeretett
városunkban, hogy szöget verjünk azok fejébe, akik el akarják felejteni, vagy
még csak nem is tudják azokat a borzalmakat, melyeket a „felszabadítók” hoztak
népünkre és egész Európára. Azokban a napokban, 1944. április 12-én és 13-án
564 halott maradt Győr utcáin, további 1132 megsebesült. Ugyanazon hatalmak
tették ezt velünk, mint akik felelősek Drezdáért, Kölnért, Berlinért,
Hirosimáért, Nagaszakiért, vagy Kassáért és Budapestért. És persze ezzel nem tértem
rá az azóta elkövetett tettekre.
A béke lehetősége megadatott nekik. Megadatott az Angolszász
Birodalomnak is a béke, hogy becsatlakozzanak azon Európába, mely a nemzeti és
szociális igazságot szem előtt tartva kezdett hozzá az ősi kontinens megmentéséhez
és renoválásához, mely a ma már szabad szemmel látható fertő felé közeledett.
Viszont ahol az imperializmus a mérvadó, ott nem létezik se becsület, se
semmilyen érték. Ott az anyag diktál, a haszon és a becsvágy. Ez jellemezte
Churchill fajtáját, amelyik inkább végig nézte népe és Európa romlását, mint
hogy szembe merjen fordulni a háttérből irányító erőkkel. A sors iróniája, hogy
ma Angliát a multikulturalizmus magas szinten rombolja. Ki mit vet, úgy arat.
Viszont ma nem csupán őket jöttünk szóba hozni. Őket elég jól
ismerjük, mindenhol ott bújik sumák és romboló fajtájuk. Most főleg azért
jöttünk, hogy emlékezzünk, és az emlékezésben erőt gyűjtsünk. Szükségünk is van
erre az erőre, hisz napjainkban nem könnyű egy ellentétes világ képviselőjének
lenni. Akkor gyújtóbombákat küldtek, ma viszont a saját népeinket uszítják
ellenünk. A saját családunkból válik ellenség, a saját környezetünk válik
csatatérré. Ezt tudjuk, ezt nap, mint nap átéljük. Úgy élünk, mint apró
gyertyaláng az éjszakában; bennünk láng van, de bárhova nézünk, sötétséget
látunk.
Szilárd és dönthetetlen világnézetünk miatt támadtak 70 éve,
és támadnak ma is minket. Minden eszközzel el akarják törölni azt az eszmét,
mely fajunkat, hitünket és jövőnket hivatott megmenteni, és felemelni. Ezért
átgázoltak civileken, városokon, ártatlanokon. A II. világégés egy világnézeti
háború volt, ezt fontos tudnunk. És a hangsúly azon van, hogy ki miért harcolt.
Viszont ha ezt így tekintjük, akkor azt ki is jelenthetjük, hogy Győrnek csupán
azért kellett elszenvednie a bombázást, hogy a Szövetségesek kellően
kiszolgálhassák a háttérhatalom sátáni akaratát. Ott nem volt se emberiesség,
se emberi jogok, ahogy azt ők szeretik dicsfényben harsogni. Pokolfajzatok,
akik egy hataloméhes és kapzsi nemzetközi közösség érdekében támadtak
kontinensünkre. Szerintem nem kell részleteznem, kikről beszélek…
De támadjanak csak. Támadjanak csak mindenhonnan, ahonnan
csak tudnak. Jöjjenek és küzdjenek ellenünk, de legyenek tisztában azzal, hogy
nincs az a fegyver, nincs az a gyújtóbomba, nincs az a megosztás, nincs az-az
akarat, ami a nemzetiszocializmust képes lenné eltörölni a Föld színéről! Mert
nekünk ez a szenvedélyes akarat, mi táplál minket, lelkünk legnagyobb akaratát
és vágyát fejezi ki. Ez a szabadság és
az igazság utáni vágy mindig előtör az élni akaró népek lelkéből, mindig is ott
leszünk a történelemben. Mert egy meghalt testvérünk zászlaját tíz másik emeli
fel. Tíz meghalt testvérünk zászlaját száz másik emeli fel, majd jön ezer,
tízezer, százezer! Görögtűzként csapnak fel harcos lángjaink és nincs víz ami
eloltsa. Lehet nem ma győzünk, nem is holnap, de csak egy út van számunkra:
előre!
Mert nekünk van egy álmunk: hol gyönyörű nemzetünk virágzását
éli, hol magyar gyermekek ezrei vidám mosollyal játszanak, hol néptestvérünk
munkáskezei megbecsülést nyernek, hol az igaz értelmiségi nincs elnyomva, hanem
szolgálja nemzetét. Hol újra ezrek vonulnak a földekre, hogy megküzdjenek
mindennapi kenyerünkért. Hol az európai népek békében és sorsközösségben élnek,
dicső földjeink boldogulásáért. Hol a becsület, a hűség és az igazság szent
fogalmak. Hol népeink tisztelik múltjukat, táplálják hitüket és mindannyian
együtt küzdünk a holnapért, a fennmaradásért, a felemelkedésért,
Magyarországért, Európáért! Egy olyan világban, ahol a bűnös azt kapja, amit
érdemel. Ez a mi álmunk, ezért üldöznek minket. Ezért kellett nekik a második
világháború, ezért üldöznek ma is foggal és körömmel mindegyikünket.
Emlékezzünk azokra, akik ebben a harcban lelték halálukat.
Isten nyugosztalja azokat az áldozatokat, akik ártatlanul haltak meg saját
otthonaikban, városaikban. Katonák és civilek egyaránt. Haláluk nem volt hiába
való, vérükből új hajtás sarjad. Nem felejtjük el őket.
Köszönöm, hogy meghallgattatok. Bízom benne, hogy szavaim némi
erőt adtak ahhoz a mindennapi megpróbáltatáshoz, amit átéltek, amit átélünk. És
legyen hitetek. Higgyétek, hogy felkel még nap. Higgyétek, hogy a jövő rajtatok
múlik, és hogy minden áldozat, amit hoztok, gyümölcsöt fog teremni. Én hiszem,
és higgyétek ti is, hogy eljön még a Hungarizmus győzelmének napja, és ott
fogunk állni az új rend hajnalán, mikor kezet fog testvér a testvérrel, és
győzünk! És győzünk!
Tartsatok össze! Isten áldjon benneteket!
Kitartás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése