2014. április 17., csütörtök

Felszólalónk beszéde a 2014-es Győri Terror emlékmeneten



Alább közöljük L.B. megemlékező beszédét, aki a Rába Nemzeti Front nevében szólalt fel:

Tisztelt Megemlékezők, Bajtársak, Testvérek!

Első ízben idéznék Szabó Gyula győri lakos beszámolójából, mely a bombázás napjait idézi:

1944. április 12-én az esti órákban volt egy berepülés, a repülőgépek itt keringtek felettünk. A légvédelmi tüzérség, pl. Sárásról a BOFORZ –ok nagy lövöldözéssel rendeztek tűzijátékot.
Másnap délelőtt aztán kialakult a már megszokott légi helyzet. Olaszország felől nagy számú Liberátor gép érkezett. Elkerülték a várost, majd észak felől visszarepültek, és megkezdődött Győr első bombázása. A jelzőbombákat már a Szúnyog-sziget tájékán ledobták, majd elkezdődött a „szőnyegbombázás”, melynek célja a hadiüzemnek számító győri Vagongyár és környezetének elpusztítása volt. Modern műhelyek, irodaépületek váltak romhalmazzá. De több telitalálatot kaptak családi házak Révfaluban és Pataházán. Megsérült a Tábor utca felőli körtöltés is, melynek hevenyészett visszatöltése egyik oka volt az 1954-es árvízi töltésszakadásnak. A bombázás ideje alatt a Duna partján egy nagyobb katona osztag gyakorlatozott, így kitűnő célpontot nyújtottak a kísérő vadászgépeknek az embervadászatra.

A gyári alkalmazottak a „légó” pincékbe menekültek. Napokig lehetett hallani a dörömbölést, de a menekülés nem mindig sikerült, így a támadás kb. 800-900 halálos áldozatot követelt.
A délutáni órákban híre támadt egy újabb légitámadásnak. A város népe főleg Újfalu és Pinnyéd irányába menekült a folyók töltésein.”

Ma már nehéz elképzelni számunkra, hogy egykor e gyönyörű város romhalmazként jelezte az új világrend érkezését. Viszont szívmelengető látvány, hogy ismét eljött az április, és ismét összegyűltünk sokan, hogy fejet hajtsunk az áldozatok emléke előtt. Immár harmadik éve sorakozunk fel szeretett városunkban, hogy szöget verjünk azok fejébe, akik el akarják felejteni, vagy még csak nem is tudják azokat a borzalmakat, melyeket a „felszabadítók” hoztak népünkre és egész Európára. Azokban a napokban, 1944. április 12-én és 13-án 564 halott maradt Győr utcáin, további 1132 megsebesült. Ugyanazon hatalmak tették ezt velünk, mint akik felelősek Drezdáért, Kölnért, Berlinért, Hirosimáért, Nagaszakiért, vagy Kassáért és Budapestért. És persze ezzel nem tértem rá az azóta elkövetett tettekre. 

A béke lehetősége megadatott nekik. Megadatott az Angolszász Birodalomnak is a béke, hogy becsatlakozzanak azon Európába, mely a nemzeti és szociális igazságot szem előtt tartva kezdett hozzá az ősi kontinens megmentéséhez és renoválásához, mely a ma már szabad szemmel látható fertő felé közeledett. Viszont ahol az imperializmus a mérvadó, ott nem létezik se becsület, se semmilyen érték. Ott az anyag diktál, a haszon és a becsvágy. Ez jellemezte Churchill fajtáját, amelyik inkább végig nézte népe és Európa romlását, mint hogy szembe merjen fordulni a háttérből irányító erőkkel. A sors iróniája, hogy ma Angliát a multikulturalizmus magas szinten rombolja. Ki mit vet, úgy arat.


Viszont ma nem csupán őket jöttünk szóba hozni. Őket elég jól ismerjük, mindenhol ott bújik sumák és romboló fajtájuk. Most főleg azért jöttünk, hogy emlékezzünk, és az emlékezésben erőt gyűjtsünk. Szükségünk is van erre az erőre, hisz napjainkban nem könnyű egy ellentétes világ képviselőjének lenni. Akkor gyújtóbombákat küldtek, ma viszont a saját népeinket uszítják ellenünk. A saját családunkból válik ellenség, a saját környezetünk válik csatatérré. Ezt tudjuk, ezt nap, mint nap átéljük. Úgy élünk, mint apró gyertyaláng az éjszakában; bennünk láng van, de bárhova nézünk, sötétséget látunk. 

Szilárd és dönthetetlen világnézetünk miatt támadtak 70 éve, és támadnak ma is minket. Minden eszközzel el akarják törölni azt az eszmét, mely fajunkat, hitünket és jövőnket hivatott megmenteni, és felemelni. Ezért átgázoltak civileken, városokon, ártatlanokon. A II. világégés egy világnézeti háború volt, ezt fontos tudnunk. És a hangsúly azon van, hogy ki miért harcolt. Viszont ha ezt így tekintjük, akkor azt ki is jelenthetjük, hogy Győrnek csupán azért kellett elszenvednie a bombázást, hogy a Szövetségesek kellően kiszolgálhassák a háttérhatalom sátáni akaratát. Ott nem volt se emberiesség, se emberi jogok, ahogy azt ők szeretik dicsfényben harsogni. Pokolfajzatok, akik egy hataloméhes és kapzsi nemzetközi közösség érdekében támadtak kontinensünkre. Szerintem nem kell részleteznem, kikről beszélek… 


De támadjanak csak. Támadjanak csak mindenhonnan, ahonnan csak tudnak. Jöjjenek és küzdjenek ellenünk, de legyenek tisztában azzal, hogy nincs az a fegyver, nincs az a gyújtóbomba, nincs az a megosztás, nincs az-az akarat, ami a nemzetiszocializmust képes lenné eltörölni a Föld színéről! Mert nekünk ez a szenvedélyes akarat, mi táplál minket, lelkünk legnagyobb akaratát és vágyát fejezi ki. Ez a szabadság  és az igazság utáni vágy mindig előtör az élni akaró népek lelkéből, mindig is ott leszünk a történelemben. Mert egy meghalt testvérünk zászlaját tíz másik emeli fel. Tíz meghalt testvérünk zászlaját száz másik emeli fel, majd jön ezer, tízezer, százezer! Görögtűzként csapnak fel harcos lángjaink és nincs víz ami eloltsa. Lehet nem ma győzünk, nem is holnap, de csak egy út van számunkra: előre!

Mert nekünk van egy álmunk: hol gyönyörű nemzetünk virágzását éli, hol magyar gyermekek ezrei vidám mosollyal játszanak, hol néptestvérünk munkáskezei megbecsülést nyernek, hol az igaz értelmiségi nincs elnyomva, hanem szolgálja nemzetét. Hol újra ezrek vonulnak a földekre, hogy megküzdjenek mindennapi kenyerünkért. Hol az európai népek békében és sorsközösségben élnek, dicső földjeink boldogulásáért. Hol a becsület, a hűség és az igazság szent fogalmak. Hol népeink tisztelik múltjukat, táplálják hitüket és mindannyian együtt küzdünk a holnapért, a fennmaradásért, a felemelkedésért, Magyarországért, Európáért! Egy olyan világban, ahol a bűnös azt kapja, amit érdemel. Ez a mi álmunk, ezért üldöznek minket. Ezért kellett nekik a második világháború, ezért üldöznek ma is foggal és körömmel mindegyikünket.

Emlékezzünk azokra, akik ebben a harcban lelték halálukat. Isten nyugosztalja azokat az áldozatokat, akik ártatlanul haltak meg saját otthonaikban, városaikban. Katonák és civilek egyaránt. Haláluk nem volt hiába való, vérükből új hajtás sarjad. Nem felejtjük el őket.

Köszönöm, hogy meghallgattatok. Bízom benne, hogy szavaim némi erőt adtak ahhoz a mindennapi megpróbáltatáshoz, amit átéltek, amit átélünk. És legyen hitetek. Higgyétek, hogy felkel még nap. Higgyétek, hogy a jövő rajtatok múlik, és hogy minden áldozat, amit hoztok, gyümölcsöt fog teremni. Én hiszem, és higgyétek ti is, hogy eljön még a Hungarizmus győzelmének napja, és ott fogunk állni az új rend hajnalán, mikor kezet fog testvér a testvérrel, és győzünk! És győzünk!

Tartsatok össze! Isten áldjon benneteket!

Kitartás!


Rába Nemzeti Front

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése