Képek + felszólalónk beszéde a 2015-s "Győri terror" megemlékezésről - C18 Hungary szervezésében

Bajtársak!

Ma 71 éve, hogy a szövetségesek vérszomjat kapva próbálták szeretett Hazánk szétzilálni, mikor 1944 tavaszán amerikai bombázók seregét indították Hazánk ellen. A parancs a Magyar Vagon és gépgyár ellen szólt, ahol a Messerschmitt repülőket gyártották, de rengeteg civil ház és más létesítmény is kapott a sztálingyertyák fényéből.

A riadók minden napossá váltak, ahogy a halál és a gyász is. Munkások százai a romok közt lelték haláluk és a túlélőket sem biztatta mindig a meleg otthon épsége. Szám szerint 564-n estek áldozatul és 1132-n megsebesültek. Az emberek menekítéséről nők, gyerekek sőt öregek gondoskodtak, akik a legegyszerűbb málnáskocsikon a kórházig vagy a temetőig cipelték társaikat a legnagyobb remények közepette. De a félelem nem múlt el a veszélyzóna elhagyása után sem. Ahogy a tények is mutatják nem csak az ipar megbénítását tűzték célul a támadók, hanem a bosszút. A révfalusi Torkos kastély is egy ilyen célpont volt ahol ártatlanok kerestek menedéket és az időzített bombák pusztították el őket. De a Zrínyi kórházba becsapódó bomba se a becsületet szolgálta.
A veszély a másik irányból is ugyanolyan aggasztó volt, mivel egy két merész szovjet Rata vadászgép is megsorozta a belvárost. A légitámadás nem csak Győrt fenyegette, hanem a környékbeli falvak is veszélyben voltak. Felfagyott réteket és erdőket bombáztak porig repterek és alakulatok után kutatva. A bombák nagy része a mai napig még várja áldozatait. A város és környezetének látképe hasonló volt Drezdáéhoz. Eluralkodott a félelem a városok utcáin de a nép helytállt a kegyetlenkedésnek. A mai napig észre vehető a városba a bombázások nyoma de hamvaiból újjá építették Győrt. És ezt nem a felszabadítóknak köszönhetjük, nem. Nekik csupán a sok kínt és szenvedést. Egyedül a nemzet volt képes talpra állni ebből a tarolásból. Nem a Szovjetunió verejtéke és vére szárad a Győr tégláin és macskakövein hanem a népé. Emlékezzünk a minden napok hőseire és arra hogy átélték helyettünk a poklot. Kitartás!